Boldogok vagyunk, mert szabály követően viselkedtünk? Remélhetőleg igen!
Sokan egyedül, vagy csak kettesben, voltak, akik családostul és olyanok is, ahol valamelyik családtag esetleg határon kívül volt kénytelen megélni ezt az élethelyzetet.

Nagy alázat és jól szocializált magatartás kellet mindehhez. Nehéz, vagy könnyű, mindenkinek más, de az biztos, hogy tanulságos, tanítást adó mindnyájunknak.
A „leckét” megkaptuk, valószínű mindenki megőriz belőle fontos, vagy számára értékes, tanulságos pillanatokat.
Ha netán lemaradásban voltunk önismeretben, vagy a másik megismerésében, most itt volt az alkalom, bárhogy is sült el.

 Kosztolányi Dezső mondta, hogy
„Boldogságunk vagy boldogtalanságunk sokkal inkább függ attól, hogy mi van bennünk, mint attól, hogy mi van körülöttünk.”

Életfeladataink vannak különböző időben, mit is tegyünk, hogyan tegyük, biztosan jó legyen, ne bánjuk meg stb.  Ilyen és ehhez hasonló vívódásaink tudnak lenni mindnyájunknak.

Mindig van teendő, van feleadat és ez így van jól, hiszen ameddig tevékenyen, feladatokkal ellátva magunkat, tesszük a dolgunkat, az biztosan az élet jele.
Minden kornak vannak teendői, de azt gondolom, hogy a felnőtt létet az erősíti, ha céllal, valamilyen feladattal látjuk el a napokat. Ez sikerül mindenkinek, csak hinni kell benne.

Gyermekeink egy komoly életfeladatot kaptak ebben az időben, amivel azt gondolom jól megbirkóztak.
Bizonyították, hogy Így is meg tudnak felelni, leginkább annak, akit szeretnek és ezt még Ő sem tudta eddig. No, ez a csoda igazán, ez a szeretet, amit nem szavakkal fejez ki, hanem tettekkel. Óriási érték, becsülni való. Hiszen nem a szavak a TETTEK, amikről megismerni az embert.
A kitartás, a feladattevés, a szeretés, a bízás, az elfogadás, a megérintődés, segít bennünket abban, hogy biztosan tegyük a dolgunkat minden nap, mert ez visz előre mindenkit a következő jól megélésre.

Vannak szomorú pillanatok, nehézségek, hiszen ez is az élet része. Figyeljünk ennek üzenetére és a változás kulcsát ne féljünk kivenni abból a láthatatlan dobozból, mert az biztosan ott van. Legyünk hálásak minden örömteli percért és ez segíteni fog abban, hogy a nehezet is képesek legyünk megoldani. Nem kell egyedül, mert mindig van egy kéz, ami felénk nyúl, csak vegyük észre, fogadjuk el!

Azt mondja most mindenki, illetve sokan, hogy ezen helyzet után már semmi nem olyan lesz, mint régen... Jobb, vagy rosszabb, ki mit gondol erről, az változó. A pozitívan gondolkodó talán levonja a tanulságot és a tőle telhető legjobbat hozza ki ebből.
Ez így van jól és így lesz értelme előrenézni, újat, jobbat, szebbet, könnyebbet, vagy akár egészen mást alkotni.

Várnai Zseni csodálatos gondolataival köszönök el és biztosan tudom, hogy szeptemberben boldog , mosolygós arcokkal fogok találkozni!

„Mintha örökké élnél......”

 „Úgy tégy, mintha örökig élnél,
úgy folytasd minden dolgodat,
mintha már semmitől se félnél,
az elmúlás se riogat...
Mert nem lehet fölérni ésszel,
Hogy jön a Perc!
s mindent bevégzel...
megszűnsz létezni,
nem leszel!
Mintha sose lettél volna...
S ez lenne minden élők sorsa?!
Ne gondolj erre,
Nem szabad!
Csak folytasd minden dolgodat.
Úgy tégy, mintha örökig élnél!
Hinned is kell, hogy így igaz!
Megérik majd munkád gyümölcse,
Kertedből kipusztul a gaz...
Teremtő zápor hull a földre,
Jogod van fényre
És örömre...
Minden megérik, teljesül
a földön és a föld körül...
Ember és világegyetem
Egy végtelen értelem...
Mondom magamnak vigaszul,
mert égek olthatatlanul...
s ha kérded tőlem:
mi a végcél?!
Folytasd, mintha örökig élnél!”

Várnai Zseni